Egyedül érkeztünk Balatonmáriafürdőre, de a rajtnál megismerkedtünk Ritával - aki szintén nem edzett erre a nagy útra - és az első öt kilométer után együtt kezdtünk tekerni. Mindketten 8:10 körül indultunk Máriafürdő főteréről, pecsétkönyveinkben az első pecséttel, s célként tűztük ki, hogy 50 kilométerenként megállunk egy kis nasizásra.

Balatonberényt elhagyva elkezdett esni az eső, egészen Keszthelyig, ott szerencsére kegyes volt az ég és szép lassan a Nap is előbújt, így a ruhánk is megszáradt. Balatonberénynél 8:24-kor, Keszthelynél 9 órakor pecsételtettünk. Ahogy egyre közelebb értünk az északi parthoz, úgy kezdtünk gyönyörködni az ismeretlen táj szépségében is. A gyenesdiási pecsét után a vasútisín-bicikliút kereszteződés kisebbfajta labirintusán való áthaladás után (de ilyen volt sok más helyen is) folytattuk utunkat Vonyarcvashegyen át Balatongyörök felé, majd Edericsen még egy golfpálya kellős közepén is áthaladtunk a mandulafákkal szegélyezett kerékpárúton, a csodálatos panorámában gyönyörködtünk és fotózgattunk.

Szigligetig egész könnyű volt az út, mivel csak vízszintes úton kellett haladni, minimális emelkedővel. A Szigligeti Vár alatt haladtunk el közvetlen közel, amit azután Badacsonytördemic követett, hol már nehezebb volt a terep, egyre erősebb emelkedőn, a Római úton vezetett az út. Badacsonylábdihegy után következett a következő pecsételés Badacsonytomajban, 10:37-kor.

Badacsonyörs-Ábrahámhegy-Balatonrendes-Révfülüp-Balatonszepezd-Zánka-Balatonakali és végre egy olyan hely, ahol pecsétet is tudtunk gyűjteni, mert megtaláltuk az állomást, ez pedig Balatonudvari volt 12:25-kor. Evés-ivás és nyomás tovább Örvényesre a következő pecsétért! Közben persze nézelődtünk, beszélgettünk, a velünk szemben érkező kerékpáros csapatokra is figyelni kellett, nemkülönben a nagyobb településeken a gyalogosokra is, mert ők biza nem figyeltek ránk, csak mentek a bicajossávban is.

Aszófőt és Tihanyt elhagyva nagyon gyanússá vált az ég, ismét megjelentek felettünk a sötét gomolyfelhők és megérkezett a második égi áldás, de úgy, ahogy csak lefért, annyira szakadt az eső. Így érkeztünk meg Balatonfüredre, szerintem a leggyönyörűbb üdülőhelyre, végig strandok mentén és a Tagore sétányon át vezetett az út.

Következő állomásunk Csopak volt 13:45-kor, itt már nem esett az eső, így elfogyasztottuk az ebédre szánt szendvicset és nápolyit, közben kezdett megszáradni a ruhánk, mert előbújt a Nap is. Újult erővel vágtunk neki a Paloznak-Lovas-Alsóörs-Balatonalmádi szakasznak, hová 14:33-kor meg is érkeztünk az újabb díszes pecsétünkért. Ezután Balatonfűzfő felé vettük az irányt, de sajnos ott nem találtuk meg a helyet, hol hitelesíttetni tudtuk volna a kis füzetünket, így következő állomásunk Balatonkenese lett, itt már egy boltot is kénytelen voltam meglátogatni, mivel italkészletem kifogyóban volt, el is ment egy kis idő a sorbanállás miatt. Itt lekeveredtünk egy alsóútra, nagyon vadregényes és esőerdőhöz hasonló volt, mivel, mondanom sem kell, itt ismét eleredt az égi áldás, de legalább védve voltunk a fák miatt.

Egy vasút alatti alagútból kiérve a Club Aliga egykori MSZMP-üdülő előtt találtuk magunkat, hol a területükön való áthaladásra jogosító diákjegyet váltottunk 400.-Ft-ért :), mert különben vissza kellett volna mennünk a helyes útra, felkapaszkodva egy nagyon erős emelkedőn. De cserébe kaptunk egy 1/2 l-es ásványvizes kupont, amit be is váltottunk! Így gyorsan Balatonvilágoson voltunk, azután következett Szántód-Balatonföldvár-Siófok. Itt ismét megálltunk energiapótlásra, meg fotózgatásra a családtagok megnyugtatására :), és persze a pecsétért 17:10-kor.

Zamárdi-Szántód-Balatonföldvár-Balatonszárszó-Balatonőszöd-Balatonszemes-Balatonlelle-Balatonboglár, itt ismét kaptunk plecsnit 19:30-kor és még fotó is készült rólunk (itt nem mi fotóztunk:) ) Itt azután Jenő rákapcsolt a hajrára, hogy a vonatot elérje, végül Rita 21:00-kor ért be, magam 20:40-kor, mindketten 13 órán belül teljesítettük a 220 kilométeres távot.

"Menj, küzdj az álmodért, minden vágyadért, mi benned él! Győztes lesz a harc, ha nincs több hátraarc..."  (Hooligans)

Köszönetünket fejezzük ki a szervezőknek!

Rita és Jenő