Cholnoky Jenő, igazi reneszánsz tudósként, hazánktól az egészen távoli vidékekig, Kínáig és Afrikáig figyelte meg, írta le és vizsgálta a Föld élő s élettelen jelenségeit - hanem azért mégiscsak Magyarország állott érdeklődésének középpontjában, s ezen tájakról jelent meg könyveinek többsége. 1870-ben született Veszprémben, a Balaton iránti érdeklődése és vonzalma tehát könnyen megérthető. Hasonlóan korán került érdeklődési körébe a földrajz s társtudományai, első próbálkozásai e témában középiskolai éveiből valók. Diplomáját a Műegyetem Vízépítés Tanszékén szerezte, adjunktusként dolgozott is ott egy rövid ideig, később azonban, gyermekkori vágyainak beteljesüléseként, mégiscsak a természeti földrajz tudománya lehetett fő tevékenysége, egyetemi tanárként, tanszékvezetőként, akadémikusként is. Maradandót alkotott többek között a geomorfológiában, hidrológiában, klimatológiában.

1936-ban megjelent, Balaton című könyvében, reneszánsz tudóshoz méltóan, egy kötetbe foglalta a Balaton vidékének sok történeti, néprajzi vonatkozását, valamint egészen új és alapvető, tőle eredeztethető tudományos felfedezését is. Utóbbiak közé tartozik a Balaton jegére vonatkozó törvényszerűségek felfedezése és leírása, a tó periodikus vízmozgásának és áramlásainak számszerű vizsgálata. Könyve néhol már-már kalandregényt idéző, mikor leírja a Balaton jegére telepített mérőállomást sújtó, szinte sarkvidáki viszonyokat, vagy amikor palackpostát dobnak a tóba Tihanynál, hogy az áramlásokat vizsgálják.

Cholnoky Jenő a könyv egy fejezetében sorra vette a Balaton vidékén omladozó templomromokat is. Jelen cikkünkben az általa követett sorrendben, könyve fényképeinek felhasználásával hasonlítható össze a romok akkori és mostani állapota - ezen túlmenően pedig mindenkinek ajanljuk az egész könyv elolvasását is!

A könyv innen szabadon letölthető.

Cholnoky Jenő a Wikipédián: itt.



Somogyvámos

Somogyvámos a Balaton déli partjától, Boglártól és Lellétől körülbelül 20 kilométerre délre fekszik. A falu területe már az avar időkben lakott volt, majd a török hódítás előtt egy Csopak nevű település állt itt, s hozzá közel Vámos (más néven Vámosfalva), melyet a XVI. században említenek először. Csopak a török hódoltság alatt teljesen eltűnt, csak valahai templomjának romja maradt meg, a mai Somogyvámos határába esvén. Régi térképek szerint a nagy lecsapolások, vízszintsüllyesztések előtt hajózható folyó kanyargott át a vidéken.

A templomot a XII. században építették, román stílusban. A Pusztatemplomnak is nevezett rom Somogyvámos címerében is megtalálható. A toronyba feltekintve az egykor beépített fagerendák egy része is látható még. A templomot keményre égetett téglákból emelték, ezek egy részét el is hordták az évszázadok alatt a környékbeli építkezésekhez. Az 1968-as ásatásokkor kiderült, hogy a most látható rom valaha egy korábbi, kisebb, félköríves szentélyű kápolna helyére emeltetett. Ezt a legkorábbi szentélyt döngölt agyagba ágyazott, keskeny és lapos téglákból építették, majd a rákövetkező század végén történt, gótikus stílusú átépítéskor annak északi falát belefoglalták az új építménybe, s az egész templomot mind hosszúságában, mind szélességében megnagyobbították. A torony alsó része szabályos négyszögletű, felső része szabályos nyolcszögletű.

 

Ecsér

A középkori Ecsér falu ma már nem létezik, a török pusztításnak esett áldozatul. Templomának romja Révfülöp határában fekszik, a Balatonrendes és Kővágóörs közötti útról jól látható. A XII. században épült, háromhajós, román stílusú templomot egykor temető vette körül, illetve az egykori falu házainak alapjai is a templomot övező, gyepes terület alatt bújnak meg. A templom védőszentjének, Szent Kristófnak freskója, illetve annak nyomai még láthatóak a rom falán, de egykori tornya, amit az 1900 körül készült fénykép még mutat, az 1930-as évek közepe táján leomlott. A feltárások során egy hatalmas keresztelőmedence és több szép kőfaragvány is felszínre került, a szentély lépcsője előtt pedig a kegyúri család tagjainak sírjait tárták fel.

Révfülöp

A Fülöp-hegy lábánál fekvő Fülöp falut 1211-ben említik először az írások. A régészeti leletek tanúsága szerint a hely már a római időkben lakott volt, majd az Árpád-korban az itt működő rév köré települt a falu, melyben a XIII. században a környék jellegzetes vörös homokkövéből román stílusú, egyhajós templomot emeltek. A települést 1548-ban portyázó török csapatok égették fel, ezután csak a XVIII. században népesült be ismét. A templom romja a kikötőtől keletre, a vasútállomás és a Balaton között fekszik, értékes részlete a szintén vörös homokkőből faragott, gótikus kapu.

Máma

Apáti

Az Apáti-hegy lábánál, a Tihanyi-félsziget tövét átszelő főút sajkodi leágazása közelében található valahai Apáti falu egyetlen utókorra maradt emléke templomának romja. A települést írott források 1211-ben, illetve 1276-ban említik először, román stílusú temploma valószínűleg XII. századi. A templom szentélye négyszögzáródású, hajója pedig a szentélynél szélesebb és magasabb. A falu és temploma a török hódoltság alatt pusztult el. A templom ma már valójában nem rom, 1999-ben közadakozásból újjáépítették, azóta eredeti funkciója mellett koncerteknek is helyet ad.

Sóstókál

Sóstókáli kisnemesek lakta kis falu volt, első írásos említése 1389-ből ismert. Román stílusú, dongaboltozatos, egyenes szentélyzáródású templomát a XIII. században emelték. A templom tornya még a múlt században is állt, ma már csak az északi fal és a szentély maradványai láthatók, a rom legimpozánsabb része a terméskőből rakott boltív. A hajdan mocsaras környék jó védelmet adott az itt élőknek. A település házai a templom körül helyezkedtek el, napjainkra egy-egy kőhalom jelzi valahai helyüket. Valamivel, úgy kétszáz méterrel messzebb északnak, a bozótosban egy nagyobb, a helybéliek által Pusztapalotának hívott, egyes vélekedések szerint római, mások szerint középkori eredetű épület alapjai is felismerhetők. A templomrom a Révfülöp melletti Kővágőörsről a közeli Köveskálba vezető úton körülbelül 2 kilométer után jobbra letérve, s ott még mintegy 1,5 kilométert megtéve található meg.

Taliándörögd

Taliándörögd határa már a római időkben is lakott volt, a honfoglalás utáni időkben pedig 1249-ben említik először, mint nemesek által lakott helyet, Drugd néven. Területén a középkorban 4 település volt: Alsó-Dörögd, Felső-Dörögd, Imár és Ráskó, fő birtokosuk a Dörögdi család volt. 1547-48-ban a törökök a falut felégették és lakatlanná vált. 1718 után kezdett benépesülni megint, ekkor a Tallián család lett birtokosa, de a település nem pontosan a régi helyén épült újra (Taliándörögdnek a régen Tóth-Dörögdnek hívott részt nevezték azután, ez a mai Ódörögd-puszta). A mai Taliándörögd északi végében található templom helyén már korábban, az Árpád-korban állt egy patkóíves szentélyű, kis templomocska, mely a későbbi, először 1339-ben, új építésűnek említett templom hajójának nyugati részén helyezkedett el. Más források 1347-et mint átalakítás és nagyobbítás idejét említik. Mindkét templomot a Dörögdi család építtette. Régészeti feltárások során a templom területén bronzkori urnasírt, római épület maradványait, valamint közel száz középkori sírt találtak. A templom építésének idejéből maradt fenn egy vörös homokkőből faragott keresztelőmedence, ez a mai plébániatemplomban szenteltvíztartóként szolgál. A templom a török időkben kezdett romossá válni, de egy részét a XIX. század közepén robbantották fel, hogy építőköveit az uradalmi magtárhoz használják fel. Az impozáns romnál ma nyaranta komolyzenei koncerteket rendeznek.

További képek és írások a Balaton körül található romokról:

http://balatoniromok.blogspot.com/

A templomokat a törökök, a várkastélyokat az osztrákok pusztították el. Nekünk csak romok maradtak! De ezeknek szent falai alatt kell felnőnie annak a lángoló hazaszeretetnek, annak a tetterőnek, amely a török dúlás és az osztrák elnyomatás után ismét fölemeli nemzetünket az európai nagyhatalmak közé, mint amilyen volt az Árpádok és Mátyás király idejében.

Cholnoky Jenő (1936)