- Kezdjük a legérdekesebb kérdéssel: miért változott a Tour de Balaton neve Spirit of Balaton-ra?

- Néhány héttel azután, hogy 2010-ben a Tour de Balaton szervezésébe fogtam, egy általam ismeretlen személy elindította a Tour de Balaton kifejezés védjegyeztetését, majd mikor ez az eljárás bő egy év múlva lezárult, ügyvédje útján felszólított, hogy hagyjunk fel a Tour de Balaton név használatával. Persze hamar kiderült, hogy a történtek mögött feltehetőleg egy olyan vállalkozó áll, aki hasonló, de fizetős Balaton körüli kerékpártúrákat szervez, alkalmanként többmillió forintos haszonnal. Egyébként a logónkat, még mielőtt megjelent volna a honlapunkon, én is nyilvántartásba vetettem, de ez már csak később történt. Az ellenünk való támadás már azelőtt megindult, hogy egyáltalán én magam tudtam volna, hogy lesz-e az egészből valami, hogy sikerül-e megfelelő számú települést megnyerni a kezdeményezésnek…

- Ki ez az illető?

- Egy minden becsületét rég elvesztett, a szó valódi értelmében vállalkozónak aligha, de még ügyeskedőnek is csak nagy jóindulattal nevezhető alak, akinek számos egyéb ügye folytán mára szitokszó lett a neve a Balaton körüli településeken. Többek között egy állami pénzen megjelentetett térképen, aminek a szerkesztője volt, saját zsebére árulta a hirdetéseket, vagy például pár éve rávette a Balaton körüli kerékpáros vállalkozókat, hogy több tízezres évi tagdíjért lépjenek be az általa alapított szervezetbe, amiért cserébe jól fellendíti az üzletüket, végül persze senki semmit nem kapott a pénzéért. De talán mindezeknél jobban jellemzi az, amit az egyik balatoni turisztikai szervezet vezetője mondott róla: „rengeteg vitánk volt vele, egész egyszerűen mindenkitől minden ötletet lenyúl”. Ez az alak tökéletes megtestesítője annak a vállalkozótípusnak, akik a kilencvenes években olyan sikeresen tették tönkre a balatoni idegenforgalmat. Jó, hogy mára nagyjából kivesztek, más pályára is állt azóta a balatoni turizmus, sajnos egy-egy ilyen állatkerti példány még maradt belőlük.

- Ebben a kétes helyzetben mindenképp meg kellett változtatni az esemény nevét?

- Két szakember, egy ügyvéd és egy iparjogvédelmi szakértő is a segítségünkre sietett, mikor ez a helyzet kialakult, önzetlen segítségüket ezúton, a nyilvánosság előtt is mégegyszer szeretném megköszönni. Egybehangzó véleményük volt, hogy mivel egy bejegyzett védjegyről van szó, az egyetlen lehetőség, ha bírósági eljárást kezdeményezünk, mivel a történtek minden valószínűség szerint kimerítik a rosszhiszemű védjegybejelentés tényállását. Bár a már addig is ismert adatok és dokumentumok alapján valószínűsítették a számunkra kedvező bírósági döntést, azt semmiképpen nem akartam megkockáztatni, hogy egy többtucatnyi települést érintő eseményt éveken keresztül vitatott, per alatt álló néven szervezzek. Az ügyvédjük szerencsére egy elég gyenge darab, több olyan lépést is tettek, amiből könnyen felépíthető az események logikai láncolata, könnyen látható az egész ügy becstelen, törvénytelen volta. Pillanatnyilag már ott állunk, hogy ha sikerülne egyértelműen bizonyítani az említett illető és a védjegyet bejelentő személy vagy az ügyvédje közötti kapcsolatot, akkor biztosan megnyernénk a pert. Ha valakinek vannak erre vonatkozó adatai, azt természetesen nagyon szívesen fogadjuk, s a következő lépésben indítandó kártérítési per összegének jelentős hányadát fel is tudjuk ajánlani cserébe.

- A rendezvényre milyen hatással volt a névváltozás?

- A regisztrált résztvevők száma megkétszereződött, a pecsételőállomások száma pedig tovább nőtt, a negyven településből huszonöt már működtetett állomást. A veszteségek alapvetően más jellegűek, rengeteg idő és energia ment el erre az ügyre feleslegesen, s az ellenünk való áskálódás még most sem ért véget. Így, hogy ez a támadás, a névváltoztatással együtt is, alig tett kárt ebben a sok embernek tényleg nagy örömöt okozó és mellesleg nem kevés munkával megszervezett, ingyenes rendezvényben, ez a kedves „vállalkozó” azzal ment a településekhez, hogy ne a Spirit of Balaton-t támogassák a pecsételőállomások működtetésével, hanem ő majd szervez helyette egy hasonlót…

- A huszonöt per negyvenes részvételi arány impozánsnak tűnik! Mi a végső cél?

- Ha nagyon bőven számoljuk, negyvenegynéhány olyan település van, ami Balaton-partinak számít, s ebből valóban huszonöten működtettek már pecsételőállomást a 2012-es Spirit of Balaton-on! Persze jó lenne, ha minél több helyen, akár közel az összes településen lenne állomás, hiszen ez egy kifejezetten összbalatoni rendezvény, de legalább ennyire szeretném, ha minél több állomás működne 24 órán keresztül, illetve jó lenne, ha az elhelyezkedésük minden esetben optimális, a résztvevők számára könnyen megtalálható lenne, bár ez most is csak néhány pecsételőállomásnál volt probléma.

- Idén már harmadik alkalommal tekerted végig másodmagaddal a Balaton-kört, s ha jól láttam az adatok között, ismét sikerült legutolsóként célba érnetek. Persze csak baráti viccelődésből vetem ezt most a szemedre…

- A tényekkel hiába is vitatkoznék, az utolsó pecsétet mindhárom alkalommal záróra környékén kaptuk meg… Mentségemre szolgáljon, hogy csak nyáron szoktam biciklizni, így mikor nyeregbe ülök erre a kétszázhúsz kilométerre, kis túlzással fél év után először van alattam bicikli. Szervezőként nyilván több időt is töltök el egy-egy állomáson, mint mások. Idén az összes menetidő, megnéztem a kilométerórán, 12-13 óra volt, tehát nem futottunk rossz átlagot, és bár idén is majdnem kihasználtuk a teljes időt, most volt az első alkalom, hogy végig élveztem az utat, holott az elmúlt években a táv utolsó harmada vagy negyede már meglehetős megpróbáltatásnak érződött.

- Az idei Spirit of Balaton-nal kapcsolatosan volt valamilyen kifejezetten pozitív - vagy akár negatív - élményed?

- Negatív élményeket szerencsére nem nagyon lehet szerezni egy ilyen rendezvényen, ahol a résztvevők saját örömükre csatlakoznak hozzánk. Nagyon pozitív élmény viszont, hogy egyre több fiatal áll közénk erre a napra hosszabb vagy rövidebb távra, s azt is jó látni, hogy a senior korcsoport is egyre bővül. Persze nem azt akarom mondani, hogy a Spirit of Balaton teljesítése bármilyen életkorban ne válna becsületére és büszkeségére bárkinek!

- Tavalyi beszélgetésünk során felmerült több olyan ötlet is , amivel hathatósan lehetne előremozdítani a kerékpározás, a kerékpáros turizmus ügyét: a Budapest-Balaton „kerékpársztráda”, a felhagyott vasútvonalak kerékpárúttá való átépítése és a Tihany és Szántód közötti kerékpáros híd. A Budapest-Balaton kerékpársztráda ötlete azóta hivatalos formában is megjelent…

- Ez annyira nyilvánvaló ötlet volt, hogy az illetékeseknek nyilván nem a múltkori interjúnkat olvasgatva jutott eszébe. Ugyanez igaz a másodikra is, sőt azóta kiderült, hogy Magyarországon már évekkel ezelőtt, több helyen is alakítottak ki kerékpárutat elbontott vasúti pályák helyén. Ami a függőhidat illeti, az inkább a sci-fi kategóriába tartozik, de ezt akkor is inkább viccnek szántam. Ugyan elképzelhetetlenül jó lenne napszaktól és évszaktól függetlenül egyszerűen átbiciklizni a hetven kilométeres kerülő helyett, de ez rentábilisan kivitelezhetetlen, egy ilyen híd a világ leghosszabb függőhídjaival vetekedne. Persze az ember mindig olyan, hogy jól lerombolná az útjába kerülő összes akadályt, jelen esetben a távolságot, de éppen most kezdi felismerni az emberiség, hogy nem mindig ez a megoldás…

- Ha már a távolságokról és leküzdésükről esett szó: a biciklinek mint közlekedési eszköznek hosszabb távon hol látod a helyét? Egyre jobb, használhatóbb elektromos járművek jelennek meg a piacon, jelentősen növelve a motoros járművek versenyképességét.

- A kettő egészen más dolog! Az elektromos járművek az autó alternatívái, legyen szó akár akkumulátoros kismotorról is, a bicikli pedig egy egészen más műfaj. Aki szeret biciklizni, az csak végszükségben ül motoros járműre, ha a bicikli is elfogadható alternatíva az adott esetben. A két lehetőség kiegészíti egymást (főleg a mi éghajlati viszonyaink alatt), amit sajnos nem képesek vagy nem akarnak meglátni azok, akik a közlekedés zöldebbé tételét az autósok - illetve jelenleg csak a parkolóhelyek - irtásával gondolják megvalósítani. Ebben a kérdésben a világban szinte mindenhol szörnyű debilitás uralkodik a városok vezetésében, aminek az a következménye, hogy gyakorlatilag tönkreteszik a városok élhetőségét. A gépjárművek ma alapvetően hozzátartoznak a mindennapi élethez, s egyáltalán nem csak a kényelemhez, hanem a mindennapi munkához, értékteremtéshez is. Ott, ahol az emberek napi kapcsolatban vannak a vezetőikkel, ez már kiderült: sok kisebb Balaton-parti településen, ahol a kilencvenes években fizetőssé tették a parkolást, mára szinte kivétel nélkül elbontották az automatákat és inkább minél több parkolóhelyet igyekeznek kialakítani.

- Viszont egy városban általában adott a parkolásra fordítható terület, amit nem nagyon lehet növelni.

- Ha minden helyet kihasználunk, akkor azt valóban nem lehet tovább növelni. Jelenleg viszont úgy tesznek, mintha az autók nem is azokhoz az emberekhez tartoznának, akik a házakban laknak! Vajon mi lehet jobb egy városlakónak: ha este hazaérve egy pillanat alatt talál parkolóhelyet vagy ha órákig kering a kocsijával? Utóbbi esetben aligha vigasztalja a hat méter széles, egész nap üresen kongó járda vagy plusz néhány négyzetméter füves terület...

- Elvileg ennek lehetne alternatívája a tömegközlekedés…

- Elvileg igen, de a városi tömegközlekedés jelenlegi formája lassú agóniáját éli, vagy durvábban fogalmazva: halálra van ítélve. A technikai fejlődés minden tekintetben az egyéni megoldások felé mutat, nincs ez másként a közlekedésben sem. Csak néhány, nagyon feltűnő dolgot vegyünk észre: Amerikában a Google által fejlesztett, automata vezérlésű autó lassan a kétmilliomodik megtett kilométeréhez közelít, bármiféle baleset nélkül (nemrég mutattak be egy hasonló japán járművet is), Magyarországon pedig már Szalacsi Sándor is villanyos triciklin furikázik! Az üzenet egyértelmű: néhány évtizeden belül rendelkezésre fognak állni azok az autonóm közlekedési eszközök, amik egy gyereket vagy egy vezetni nem tudó embert is minden gond nélkül el fognak vinni egyik helyről a másikba - és ezzel a tömegközlekedés jórészt feleslegessé fog válni, miközben fenntartási költsége nagyon magas. Ne higgyük, hogy puszta fantazmagóriáról van szó: a kilencvenes években már sokan ültek át autóba a tömegközlekedésről.

- Az azért mégis hihetetlennek hangzik, hogy húsz év múlva a metróalagutakban gombát fognak termeszteni…

- Erre én sem gondolok, csak arra akartam rávilágítani, hogy nagy hiba a szükségszerű fejlődésnek útját állni, és hogy ma politikai szinten világszerte inkompetens módon kezelik a közlekedéssel kapcsolatos kérdéseket. Az egyetlen eredmény talán a szennyezőanyag-kibocsátás csökkentése, de nagyon súlyos hiányok vannak a mérleg másik serpenyőjében: nem tudnak rendet tartani az utakon úgy, hogy sokkal kisebb tömegű autókkal is biztonságosan lehessen közlekedni, vagy például képtelenek az autók tömegére vetített teljesítménykorlátot bevezetni. De mondok egy ennél sokkal egyszerűbb dolgot is: száz éve nem jutott eszébe senkinek, hogy az autók elejére is kellene fehér prizmát tenni, nem csak a hátuljára pirosat, pedig mindenkinek van olyan élménye, hogy motorbiciklinek nézte a szembejövő, félszemű autót...

- És ez vajon miért van így?

- Nehéz erre választ találni, de az biztos, hogy a világban úgy általában meglehetősen aszimmetrikus a fejlődés, mégpedig a nem kreatív dolgok, eszközök javára. Ahol intenzíven foglalkoznak egy-egy szűkebb terület fejlesztésével, hatalmas a fejlődés, ilyenek például a számítógépek vagy az orvostechnikai eszközök, ugyanakkor sok olyan egyszerű, szinte kézenfekvő dolog van, ami mégis hiányzik az életünkből. Hogy konkrét példát mondjak: a közelmúltban fejlesztettük ki a Tri-Bau kézi hóekét, amivel a kézi hóeltakarítás hatékonyságát sokszorosára lehet növelni. A fejlesztés során áttanulmányoztuk az összes hasonló szabadalmat, de egyetlen teljesen jól működő eszköz nem volt közöttük, nem véletlen, hogy eddig a kereskedelemben sem jelent meg ilyesmi - holott egy nagyon egyszerű szerkezetről van szó! Sajnos a mi fejlesztésünk az egyedi gyártás miatt nem olcsó, eddig főként önkormányzatok vásároltak belőle, de ahol számít a hóeltakarítás munkaköltsége, egy szezon alatt behozhatja az árát, ráadásul élettartamgarancia jár hozzá.

- A kerékpároknál mi lenne az  a fejlesztés, ami nagyot lendítene a használhatóságon?

- Alapvetően nem is a kerékpárok fejlesztése, hanem a kerékpárutaké. Bár úgy tűnhet, hogy ezen a téren nagy a haladás, sok esetben csak részmegoldások valósulnak meg, a kerékpárutak hálózata sok helyen számtalan nagyon rövid kis szakaszból tevődik össze és a célnak igazából nem felel meg. Ami a biciklik fejlesztését illeti, hiánypótló lenne olyan, kettőnél több kerekű konstrukciók megjelenése, melyek a mostaniaknál kényelmesebben lennének használhatóak városi vagy akár településközi közlekedésre.

- Visszakanyarodva a Spirit of Balaton-hoz: találkozhatunk-e nagyobb változással, újítással a közeljövőben az eseményen?

- Mindenképpen meg fogjuk változtatni az ellenőrzőszelvények rendszerét, amivel az egyes résztvevők útját követjük állomásról állomásra. A jelenlegi rendszer, amikor mindenki egy-egy külön kitöltött szelvényt ad le minden állomáson, a résztvevőknek is kényelmetlen, meg nekünk is, amikor fel kell dolgozni a többezer szelvényt. A következő alkalommal a különálló szelvények helyett egyetlen lapra kell majd összegyűjteni az ellenőrzőpecséteket is, s ezt a legutolsó állomáson, egyben kell majd leadni vagy elektronikus úton elküldeni nekünk. Így az azévi résztvevők adatai is sokkal hamarabb megjelenhetnek majd a honlapon.

- Sok sikert kívánok a 2013-as Spirit of Balaton-hoz!

- Köszönöm szépen!

Az interjút készítette: ifj. Pokorny Zoltán (jobbra)