A túráról szűk egy héttel előtte értesültem, és mivel azon a hétvégén pont Fonyódon voltam, ráadásul már régóta tervben volt egy Balatonkör, ezt a lehetőséget már tényleg nem hagyhattam ki!

Korábban a szervezett kerékpáros túrák valahogy mindig kimaradtak, 60 km-nél többet sem mentem soha, igaz azok jellemzően terepen történtek. Készülni nem nagyon készültem, csak a járgányt tettem rendbe, nehogy pont most hagyjon cserben!

Szombat reggel már kicsit izgultam, és azt is sejteni lehetett, hogy vastag pulcsi sem kell majd... Kilenc előtt adminisztráltam a fonyódi kikötőben lévő Tourinform irodában, 9-ig még volt is időm rendezgetni a készleteimet : 2X0,5l magnézium+kalcium pezsgőtablettás ital, 1,5l víz, 1 szendvics, sok csoki és müzliszelet.

Keszthelyig minden nagyon jó volt, könnyen, gyorsan haladtam, csak a pecséteknél ittam. Aztán jött a sok napos szakasz és az első dombok Ederics környékén... Itt már jelentősen lelassultam, de a pecsét utáni lejtő jót tett. Szigligetnél olyan érzésem volt, mintha egyre laposabb lenne a hátsó kerék, de ez -mint a badacsonyi benzinkútnál kiderült- nem defekt, hanem csak érzéki csalódás volt a meleg és a kezdődő fáradtság miatt...

Badacsonyba pont délben érkeztem, ittam egy sört (bocsánat, muszáj volt, azóta bőven bepótoltam a finom badacsonyi borok fogyasztását is!), ettem csokit, picit pihentem, majd indulás tovább. Aztán innen egyre lassultam... Ábrahámhegyig még egész tűrhetően haladtam, de onnan örökkévalóságnak tűnt minden kilométer leküzdése! Zánka előtt tartottam egy hosszabb pihenőt szendvicsevéssel, majd Akali után az emelkedő közepén az egyetlen árnyat adó fa tövében sikerült fetrengve eltöltenem 15 kellemes percet, de sajnos tovább kellett indulni... Eredeti tervem az volt, hogy a tihanyi révhez is elmegyek, de erről elég hamar letettem, és az elképzelés úgy módosult, hogy ha eljutok Tihanyig, már nem megyek a révhez, mert akkor biztos rövidítenék komppal... Így inkább a félsziget Füred felőli szélén frissítettem egyet. Ezt követően viszonylag jól voltam, ittam az általam csak tavaly megismert savanyúvízből, aztán a kikötő környékén a nagy tömeg, és a Tourinform iroda megtalálása némi problémákat okozott, de túltettem magam rajta.

Innen újabb hullámvasutazás rabolta a már amúgy is erősen megfogyatkozott erőmet, és a meleg sem csillapodott. Többször megálltam inni, aztán Almádiban a strand előtti platánok árnyékában eltöltött újabb negyed óra alatt tudatosult bennem, hogy nem csak a német-argentin negyeddöntőt, de még az esti Spanyolország-Paraguay meccset sem fogom látni, ha ilyen ütemben lassulok... Keneséig elég tempósan haladtam, az akarattyai emelkedő ezt nagyon hamar megváltoztatta, ráadásul a hivatalos bringautat követtem, majd amikor rájöttem, hogy ez csak saját magam szívatása, visszacikcakkoztam mindenféle murvás utakon a 71-esre, majd azon folytattam a kapaszkodást. A fenti pontőröknek nagyon megörültem, kértem is némi szódát az addigra kiapadt készletem feltöltésére, valamint megtudtam, hogy addig még csak hárman jártak náluk előttem... Innen rövid de jóleső gurulás után trükkös szakasz vitt a világosi magaspartra. Szép volt, de ott sem sokat időztem, leszáguldottam a parti útra, majd egy olvadt csoki elnyalogatása után beszenvedtem Siófokig. Nagy nehezen átverekedtem magam az esti tömegen a kikötőig. Onnan már csak a kilométerekkel kellett hadakozni.

Zamárdinál egy közkútból frissítettem, majd lassan elértem a szántódi komphoz. Innen még mindig elég sok van vissza, ez a tudat nem sokat dobott a lelkesedésemen... Egész úton csábítottak, Földváron már nem bírtam tovább ellenállni a fagyinak. Elnyalása közben megkerestem a pecsétet. Mint mindenhol, itt is nagyon kedves pontőr várt. Kedvem lett volna a jazz (vagy dixieland, már nem is emlékszem tisztán) koncertet meghallgatni, de várt az út, és a sajtos tejfölös lángos Fonyódon. Jött még Szemesen egy kis emelkedő, amire korábbról egyáltalán nem emlékeztem, így a meglepetés erejével eléggé kipurcantott. Közben alkonyult, és iszonyatos árvaszúnyoghad támadott, nem tudom hányat ehettem meg végül, de jó sokat az biztos. A Fenyves alsói állomás közelében még beadtam egy küldeményt egy ismerősnek, meglehetősen madárlátta csomag lett...

Minél ismerősebb egy környék, annál fárasztóbb. Nekem így tűnt, de amíg ezen filozofáltam, lassan beértem Fonyódra valami rock-koncert közben, nem voltak ismerősek... De mivel a színpad a Tourinform ajtaja mellett volt alig értettük meg egymást a pontőrökkel, ám végül sikeres adminisztráció után elbúcsúztunk egymástól, én pedig (mivel a lángosos közben bezárt) ettem egy gyrostálat és ittam egy korsó kalóriapótló sört, majd még egyet:-). Ezek, majd a szálláson egy zuhany utána már nem kellett altató...

Részemről tanulságként talán annyi, hogy ha gyorsan akar valaki körbemenni, akkor nem árt, ha edz előtte, akkor nem döglik meg olyan látványosan mint én... Valamint, hogy jó dolog a túrahátizsák, de hosszú bringatúrárán mégsem annyira. Legközelebbre be is szerzek valami táskát meg csomagtartót.

Így sikerült életem első Balatonköre! És lesz is még, ha addig nem, legkésőbb jövőre!

Köszönöm a szervezőknek, a pontőröknek, és mindenkinek akik nélkül ez az esemény nem jöhetett volna létre!