A tavalyi évhez képest fejlődtem, úgy érzem, bár Siófokot nem értem el vasárnap reggel 8 óráig, Siófoktól Keszthelyig jutottunk el. Az óramutató irányával ellentétesen indulva sikerült az északi part emelkedőit és lejtőit segítséggel és támogatással legyőznöm. A balatoni táj szépsége ismét csodálattal töltött el, ha becsukom a szemem és hátradőlök a fotelban, látom a zöld lankákat és a távolból előbukkanó vizet, érzem a víz illatát, hallom a békák brekegését, és érzem azt a szabadságot, amit csak tekerés közben él meg az ember, eggyé válva a természettel.

Az út során nagyon sok kedves emberrel találkoztam és végre a legendás Mókus őrs tagjai mellett is elkerekezhettem. Mindig szerettem volna találkozni velük, most sikerült!

A fényképezés jobban ment, mint tavaly, de van még hova fejlődni! Tekerés közben kilukadt a camelback tartály, ez nagyon elkeserített, mert a folyadék nagyon fontos számomra kerekezés közben, kevésnek bizonyult az alvázra erősített palack. A váltó is önálló életre kelt és ez megkoronázta technikai problémáimat, pedig átnézettem a kerékpárt.

Bár a teljes kör nem jött össze, nagyon büszke vagyok, hogy az északi partot legyőztem, és ezáltal magamat is! Külön köszönet Tarjányi Józsefnek, aki támogatta a célomat! Nem adom fel, a Balaton körbetekerése továbbra is a bakancslistám első helyén van!

Indulás szombat reggel a siófoki Víztoronytól



Háttérben a pecsételőállomás, a Tourinform-iroda









Beee - mondják a szalmabálák :)







A Tihanyi-félsziget dombjainak látványa az északi partról, Örvényes felől



Fetter Györggyel és útitársammal, Tarjányi Józseffel (piros felsőben) a Bringakalinál




QR-kód a vonyarcvashegyi Tourinform-irodánál