Spirit of Balaton -2019. július 6.

Élménybeszámoló

A most nem egészen 14 éves kisfiammal először 4 évvel ezelőtt bringáztuk körbe a Balatont. Egyáltalán nem állt szándékunkban semmilyen komoly sportteljesítményt véghezvinni, csak kicsit mozogni és nézelődni akartunk, ezért 4 napot kalkuláltam az útra. Így egy napra legkevesebb 40, legfeljebb 80 km jutott. Leraktuk az autót Siófokon és bringára szálltunk. Strandoltunk, sátoroztunk, csak mi ketten: apa és fia.

Mivel minden évben július elején megyek szabadságra, és csütörtöktől vasárnapig szoktam megszervezni ezt a programot, így többször láttunk már rajtszámos kerékpárosokat a Balaton körül, de egészen tavalyig nemigen foglalkoztam velük, mígnem aztán egy kisboltnál vásárolva tüzetesebben szemügyre nem vettünk egy kisebb csapatot. Kisfiam akkor azt mondta, hogy jövőre próbáljuk meg mi is. Miért is ne? – gondoltam magamban. Ekkorra már tisztában voltam vele, hogy kisfiam nem a levegőbe beszél, ismerem a kitartását. Nagyot nőtt az elmúlt négy évben, már jó neki a 26-os bicikli is, lehet, hogy inkább saját magam miatt kellett volna aggódnom. De nem aggódtam. Annak ellenére sem, hogy az eddigi leghosszabb távolság, amit egy nap alatt megtettem, 130-140 km volt, kisfiamnak pedig kb. 120.

Mivel az első utunk alkalmával nagyon megtetszett neki a vonyarcvashegyi strand, idén a közelében lévő kempinget neveztük ki főhadiszállásunknak. Csütörtökön érkeztünk, tekertünk egy kb. 30 km-es kört, vacsiztunk, aludtunk. Másnap strandolás. Szombat reggel izgalommal telve készülődtünk. Kisfiam gépére nem raktunk csomagot, az én táskámban pedig csak a legszükségesebbek voltak: esőkabát, tartalék belső, hosszúnadrág, pulcsi, ilyenek. A rajtszámokat, lámpákat előző este felszereltük, beállítottuk. Fél nyolckor megreggeliztünk a közeli bolt előtt, majd 8 óra előtt nem sokkal, egy kisebb társaság után regisztráltunk, majd elindultunk.

Havrincsák Gábor Dániel: a teljes Balaton-kör sikeres teljesítése 13 és fél évesen
(indulás reggel nyockor Vonyarcvashegyről, a Tourinform-irodától)

Jó meleg volt már akkor is, ez különösen rosszul esett, mert pénteken kicsit odakozmáltam a napon. Szelet nem éreztem, de az is lehet, hogy hátulról kaptunk egy kis segítséget. Az északi part lenyűgöző, most is a tájban való gyönyörködéssel tettem elviselhetővé a hegymenetet. Jó volt viszontlátni ezt a sok szépséget.

A pecsétkönyvembe előző este felirkáltam az állomások címét, így azokat, amelyek a kerékpárút nyomvonalán helyezkedtek el, aránylag könnyen megtaláltuk. Minden állomáson nagyon kedvesen fogadtak minket. Sütivel, hűsítővel kínáltak, kulacsot töltöttek. Szigliget után, ahogy felmegyünk a Badacsony derekára, van egy kedvenc helyünk. Eddig minden évben megálltunk ott és megpihentünk a kisbolt előtti árokparton. Most még nem voltunk fáradtak azon a helyen, úgyhogy csak egy fénykép kedvéért álltunk meg. Ahogy lejöttünk a hegyről, vigyáztunk, nehogy a Káli medence felé vegyük az irányt, mert bár nagyon szép, a hegyre föl, hegyről le alaposan kifárasztott volna minket idő előtt. Ott egy népesebb csoporttal találkoztunk, akiket – az ő segítségük is kellett hozzá – sikeresen magunk mögött hagytunk. A balatonakali emelkedő után egy darabig nem volt komolyabb kihívás, ismét jól haladtunk. Hosszabb – kb. félórás - pihenőt Füreden tartottunk. Forrásvíz, bolt, padon való ücsörgés volt a program. Itt egy kicsit keresni kellett az ellenőrzőpontot, de meglett. Almádiban ismét megpihentünk, hosszú volt az emelkedő. Az egyik benzinkúton friss vizet töltöttünk a kulacsunkba, majd folytattuk utunkat.

Badacsonyban - Havrincsák Gábor István

Vízvétel Balatonakarattyán - előtérben Havrincsák Gábor Dániel

A Balatonkenese utáni emelkedő sok energiámat kivette, itt a kisfiam jobban bírta a gyűrődést. Az emelkedő tetején a kútnál várt. Annál is inkább rosszabbul vettem ezt az akadályt, mert nem sikerült visszaváltanom. Így aztán le kellett szállnom és kézzel tettem át a láncot elöl a legkisebb kerékre. Miután ittam és kicsit meglocsoltam magamat a hűs vízzel, leszáguldottunk a lejtőn és Balatonvilágos felé folytattuk utunkat. Előre örültem már, hogy milyen gyönyörű látványban lesz részünk. Sajnos az ellenőrzőpontot nem találtuk. Lehet, hogy a táj vonta el a figyelmünket, de az is lehet, hogy nem a nyomvonalon volt. Okostelefon nem volt nálunk, így a QR kódok sem segítettek volna rajtunk. Igaz, hogy itt már túl voltunk a hegyeken, de nagyon fáradtak voltunk mindketten, és alaposan meg is éheztünk. Kisfiamat azzal bíztattam, hogy tudok egy jó büfét Sóstónál.

Már majdnem négy óra volt, mire megkaptuk a rendelésünket. Jól esett pihenni, nem nagyon akaródzott fölkelni ebéd után. Valahogy csak összeszedtük magunkat és mentünk tovább (víz)toronyiránt. Siófok előtt elég unalmasnak tartom az utat, ez nem segített a fáradtságomon, és úgy tűnt, mintha a szél is ellenünk lenne.

 



Ebéd Szabadisóstón, délután négy körül - Havrincsák Gábor Dániel

Zamárdiban egy pillanatra megálltunk a strandon, egy kicsit aláálltam a tusnak. Még mindig meleg volt, a Nap szemből sütött, és semmivel sem lettem fittebb Sóstó óta. Szántódnál keresztülverekedtük magunkat a fesztiválozókon, majd megint egy számomra kedves szakasz következett. Gyerekkoromban sokat voltam szüleimmel Balatonföldváron. Sajnos a földvári ellenőrzőpontot sem találtuk. Később, elhaladva a Csukás-színház mellet, rátaláltunk a szárszói ellenőrzőpontra. Pecsételés után ismét tartottunk egy pihenőt a téren. Kisfiam újabb jégkrémmel próbálta magát kondiba hozni. Kellett is, mert még mindig úgy éreztem, hogy szembeszél fúj, és egyébként is, Lelle előtt is elég sivár úton haladtunk. Sajnos az itteni ellenőrzőpontot sem találtuk, pedig mentünk plusz egy kört ott, ahol a helyét sejtettük.

Balatonboglár ismét megdobbantotta a szívem, mivel a családommal több éven keresztül viszszajártunk ide. Az itteni ellenőrzőponton megint elidőztünk egy-egy fagyi erejéig. Jól tettük, mert itt végre új erőre kaptunk és mintha a szembeszél is elállt volna. A fonyódi állomást is könnyen megtaláltuk. Kisfiam kért volna egy jégkását, de nem talált a közeli fagyizóban. Ugyan volt több fagylaltozó is a téren, de nem erőltettem a jégkása-keresést, mert én inkább haladtam volna. A Badacsony-hegy látványában gyönyörködve gurultunk tovább. Balatonfenyvesen ismét friss vizet vételeztünk.

Balatonbogláron - Havrincsák Gábor István

Balatonmáriafürdőre 21:17-kor érkeztünk, de nekünk innen még jócskán kellett mennünk. Ekkorra már annyira besötétedett, hogy csak a lámpa fényénél láttuk az utat. Szerencsére beszereztem olyan lámpákat, amelyek mellett látni is lehet, nem csak látszani. Kiderült, hogy még így is kevés volt a fény, főleg olyan helyeken, ahol a szemből jövő autók elvakítottak, meg ott, ahol koromsötét volt, mert fák között haladtunk – pl. Balatonberény után, ahonnan még majdnem egy óra volt az út Keszthelyig.

Havrincsák Gábor Dániel




Havrincsák Gábor István

A keszthelyi ellenőrzőpont előtt kicsit eltévedtünk. Meg utána is. Bementünk valami fényes helyre, ahol sorompó zárta el az utat. Visszafordultunk, de csak nem találtuk a rendes utat, pedig erre is jártunk már többször. Ezt én már a fáradtságnak tudtam be. Egy darabig haladtunk a városban, majd a tó felé vettük az irányt, mert tudtam, hogy a vasút közelében kell haladnunk. Gyenesdiás környékén rá is találtunk a kerékpárútra és onnan már nem volt messze a végállomás. Vonyarcvashegyre, a strand bejáratához 22 óra 56 perckor érkeztünk. Így 15 órán belül teljesítettük a távot. Ahogy egy barátomnak mondtam a minap: jó volt, de most egy darabig nem vágyom rá, hogy 100 km-nél többet biciklizzek egyhuzamban… Vasárnap aztán összecsomagoltunk és a kempingből átálltam az autóval a strand parkolójába. Fél négykor, amikor egyébként is kezdett elromolni az idő, hazaindultunk. Cecén még megálltunk, hogy meglepjük feleségemet egy jó kis sárgabélű dinnyével.

Összegezve elmondhatom, hogy mindkettőnk számára nagy élmény volt. Jót beszélgettünk, bolondoztunk az úton. A közös megpróbáltatások jó hatással voltak ránk. Sok kellemes emberrel találkoztunk az úton: mind a pecsételő helyeken, mind az úton. Látva a rajtszámokat többen megkérdezték, hogy mi ez az egész. A bicikliút olyan amilyen, hiába írják ki helyenként, hogy ennyi meg annyi milliárdot költöttek rá. Ez látszik rajta legkevésbé. Viszont a táj, a kaland felejthetetlen. Köszönjük a szervezést!

Szeged, 2019. június 8.

Havrincsák Gábor

.