A tavalyi volt az ötödik Spirit-em sorozatban, most először egyedül vágtam neki a távnak. Már többször gondoltam erre, de most véletlenül összejött. Féltem is tőle meg vártam is, milyen lesz, mikor a saját tempóm tudom menni. Egy erős kezdés után úgy gondoltam, jó lesz ez, szuper átlagot mentem Fenyvestől Révfülöpig. Ott egy hosszabb pihenőt tartottam. Ezután sajnos sikerült kiéheztetnem magam, az útmenti étkezőhelyek tele voltak, várni nem akartam, így Füredtől Alsóőrsig csak nézegettem őket. Ott tudtam enni, de addigra már nagyon elhagyott az erő. Balatonvilágosig csak csorogtam, a kenesei emelkedő kivett belőlem sokat. Zamárdiban egy újabb pihenő után nekirugaszkodtam és az utolsó etapot ismét egy nagyon jó átlaggal tudtam le. Összességében jól sikerült, persze ott a célban egyből megfogadtam, hogy ez volt az utolsó, mint eddig minden alkalommal :)  Másnapra már ez a gondolat elszállt... Várom a jövő júliust!

Közös fotó a máriafürdői rajtnál, ahová Lendvai Gábor már Balatonfenyvesről érkezett





Egy eltévedt kis teknős a gyenesdiási bicikliút forró aszfaltjáról - Gábor mindjárt vissza is segítette rendes élőhelyére, az útmenti mocsárba




Ebben a képben sok minden benne van a 220 kilométeres táv reménytelen hosszúságából...